A Srímad-Bhágavatam első éneke Pariksit Mahárádzsa kérdésével zárul, ami az emberi létezés legfontosabb témáját firtatja. Kik vagyunk, és mi a feladatunk, amikor emberi testben születünk meg a Föld nevű bolygón? Hogyan kell elhagyni ezt a világot úgy, hogy elérjük az élet legfelsőbb célját?
Sukadeva Goswami körbenéz az összegyűlteken, és látja, hogy közönségének tagjai között a tudati szintek sokasága képviselteti magát: bölcsek, királyok, egyszerű tanítványok. Szeretne mindenkihez szólni, szeretné mindenki figyelmét felkelteni, hogy üzenetét meghallgatva minden jelenlévő áldásban részesüljön, és helyzetéhez képest a következő szintre emelkedhessen. Amikor elbeszélésébe kezd, alulról felfelé építkezve sturkturálja mondandóját, hogy még azok is be tudjanak kapcsolódni, akik kezdetben anyagi tudattal vesznek részt az elbeszélésen. Célja nem csupán Pariksit Mahárádzsa megmentése, hanem általa, és a gyülekezeten keresztül, szeretné a Kali-júga elkövetkező nemzedékeinek is megadni a lehetőséget a kapcsolódásra, fejlődésre.
Hogyan lehet úgy beszélni lelki témákról, hogy a materialista tudatban elmerült embereket is érdekelje? Mi a titka annak, hogy a közönség tagjai a második mondatnál ne álljanak fel, azt gondolva, hogy ez a beszélgetés nem nekik szól? Milyen tudatszintek vannak, melyeket megismerve el tudjuk magunkat is helyezni a lelki élet térképén, képessé válva arra, hogy kitűzzük lelki fejlődésünk következő mérföldkövét?

Az előadássorozat eddigi részeit online itt megtekinthetitek: