Vajon miért váltanak ki ilyen indulatokat, vitákat a fajok eredetéről szóló feltételezések? Az én megközelítésem szerint azért, mert ezek a kérdések világnézeti problémákat érintenek. Honnan származunk? Mi az ember? Mi az emberi élet célja?

Hogyha az élővilág valóban csak irányítatlan folyamatok révén jött létre — mi magunk is csak biológiai termékek vagyunk –, akkor az életnek nincs magasabb rendű célja. Ha azonban egy felsőbb értelem szerepet játszott, tetten érhetően szerepet játszott az élővilág kialakulásában, akkor könnyen lehet, hogy ennek az értelemnek van valami szándéka az emberrel, van valami terve, van valami javaslata, ami befolyásolja az értékrendünket, a gondolkodásmódunkat, az életünknek a célját.

Én személy szerint az élővilág tervezettségének a felfogását támogatom. Még specifikusabban a védikus írásoknak, az ősi indiai írásoknak a világképét fogadom el.

Nagyon röviden összefoglalva a Védák szerint a különböző fajok lelkeknek adnak otthont. A Védák szerint az élőlény maga egy lélek, amely be van csomagolva egy biológiai testbe, és amikor a test elpusztul, akkor egy következő testbe vándorol. Alacsonyabb szintű testekből megy a lélek egyre magasabb és magasabb rendűbe.

Ami érdekes, hogy ennek van némi hasonlósága az evolúciós elképzeléshez, nem? Szóval ez egy lelki evolúció. A Védák lelki evolúcióról beszélnek. Nem a fajok változnak, a fajok adottak. Hanem a lélek megy keresztül egyféle evolúción, egyre feljebb és feljebb költözve a különböző fajokban, ahol egyre jobban és jobban kinyílik a tudata, mígnem egyszer eléri az emberi létet. Ami a lélek számára a legnagyobb lehetőséget foglalja magában, hogy érdeklődjön az élet végső igazságai felől, létének az értelme felől, eredete és célja felől, és meg tudja valósítani, el tudja érni a végső célt.

(Visszatérés a transzcendentális világba.)