Egy híres énekesnő egyszer kiállt a színpadra a koncertje után, és a következőket mondta a rajongóinak: „Nekem mindenem megvan, amire ti valaha is vágytatok. Rengeteg pénzem van, azt sem tudom mire költsem. Híres vagyok, számtalan rajongóm van, hatvan-ezren vagytok most itt a koncertemen. Vagyon, elismerés, népszerűség, befolyás, hatalom – mindez megvan nekem, amire valaki valaha vágyhat itt, az anyagi világban. Viszont én már tudom, amit ti még nem. Ezek közül egy sem teszi igazán boldoggá az embert. Megtapasztaltam. Nekem már nincs hitem abban, hogy ezek a dolgok elégedettséget adhatnak, higgyétek el nekem, hogy a boldogságot máshol kell keresnetek.”
Amíg az anyagi világban el nem érünk egy vágyott állapotot, addig elhihetjük, hogy ha majd egyszer sikerül, boldogok leszünk. Azonban elérve áhított vágyainkat, az anyagi világ átmeneti természete miatt, az azokból fakadó boldogságunk is átmenti lehet csupán, ami végül kiégéshez vezet. A boldogság utáni kutatásunk így kétségbeesett, keserves frusztrációba torkollik. Végül a lélek eljut addig a pontig, hogy felismeri, az anyagi világban semmi sem teszi igazából elégedetté, bármit szerezzen is meg. Ez a papírforma.
Van olyan dolog, amit ha elérünk, akkor nem kiábrándultság, hanem valódi, egyre fokozódó boldogság lesz az eredménye?
A Srímad-Bhágavatam beszél arról a boldogságról, amelyre még azok a transzcendentalisták is vágyakoznak, akiknek már semmilyen anyagi vágyuk sincs. Mégis mi az, ami még egy olyan személy számára is vonzó, akit már egyáltalán nem vonz az anyagi világ kínálta számtalan lehetőség? Mi az, ami a lelket teszi valóban elégedetté? Mi az, amiért érdemes élni? Mitől lesz a létezésünk valódi élet?

Minden héten szerdán 18:00 órától Csillaghegyen, a Budapesti Haré Krisna Templomban élőben újra hallgathatóak az előadások, amelynek az eddigi részeit online itt megtekinthetitek: