Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.
Az anyagi világ a legfelsõbb bolygótól a legalsóbbig a szenvedés birodalma, ahol az ismétlõdõ születés és halál az úr. Aki azonban, óh, Kunt¦ fia, eljut az Én hajlékomra, az sohasem születik meg újra!
Ám létezik egy másik, megnyilvánulatlan természet is, amely ehhez a megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök és transzcendentális. Ez a legfelsõbb világ, ami sohasem semmisül meg, s még akkor is megõrzi eredeti létét, amikor ebben a világban már minden megsemmisült.
Amirõl a ved§ntisták azt mondják, megnyilvánulatlan és csalhatatlan, amit legfelsõbb célként ismernek, s ahonnan soha többé nem tér vissza az, aki egyszer eljutott oda — az az Én legfelsõbb hajlékom.