Tíz pontot ígér az előadás címe: A boldogság tíz aranyszabálya. Tíz olyan alapelv, tíz alapgondolat, tíz tanítás, amit a Bhagavad-gítá hirdet, és amelyek segítenek nekünk megérteni a boldogságnak egy újfajta, vagy inkább úgy mondanám, elfelejtett koncepcióját. Az első üzenet ezek közül, hogy lépjünk túl a műboldogságon. De a kifejezés azt is sugallja, hogy van egy olyanfajta boldogság, ami nem igazi, hanem megjátszott. Úgy teszünk, mintha… A társadalomban ez megszokott, és mondhatjuk, hogy gyakori.
Szeretünk olyan benyomást tenni másokra, hogy velünk, körülöttünk minden rendben van. Mi boldogok vagyunk.
Van mondjuk egy kiöregedett színész, és interjút készítenek vele egy bulvár magazinban. Kiderül, hogy a legutóbbi filmje az illetőnek bukás volt. Nem régen diagnosztizálták rákkal. A második házassága is tönkrement. Már leáldozóban van a színésznek. A régi pártolói már a fiatal új színészeket favorizálják. De amikor megkérdezi tőle a riporter: „És boldog?” Akkor ez az egyébként szomorkás illető azt mondja: „Igen, boldog vagyok!”
Ezt kell mondanunk. Azt kell mutatnunk, mintha.
Azt is tudjuk, hogy a falak között néha más hangulat uralkodik egy családban, mint amikor kimegyünk a publikum elé. Ez egyfelől természetes, másfelől azt jelenti, hogy van ebben egy kis képmutatás. A Bhagavad-gítá fényében, a védikus tudás fényében nagyon fontos, hogy ne keverjük össze ezt az „úgy teszünk, mintha” boldogságot a valódi boldogsággal. Mert hogyha a szívünk mélyén ott van az a hiányérzet, ott van az elégedetlenség, akkor az arcizmainkat hiába húzzuk szét, attól nem leszünk boldogok.
(“A boldogság 10 aranyszabálya” című előadása részlete. 2021. március. Előadó: Dr. Tasi István)