Itt lehet megrendelni a Srimad Bhagavatam könyvet: bhagavatam.bpd@gmail.com

Sokat foglalkozom utóbbi időben a karma “tannal”. Láttam a Te videóidat is a megosztón, ezért kíváncsi lennék a véleményedre a karma és a lélek eredetével kapcsolatban.
A Védánta sútrában az áll, hogy a karma kezdet nélküli, tehát örökkön létezett, létezik. Ez az állítás kicsit felfoghatatlan számomra, mivel karmánkat saját magunk teremtjük. Éppen ezért próbáltam a lélek szemszögéből megvizsgálni a dolgot mivel az is kezdet nélküli. A lélek, mikor a Földre kerül, az anyagi világba, azt saját karmájának “köszönheti”. Videódban említed, hogy először mint ember születik meg, aztán később vagy újraszületik embernek, vagy feljebb jut félisteni bolygókra akár ledegradálódik alacsonyabb létformákba. Sútrában az áll, hogy aki learatja gyümölcsöző tetteinek hatását a felsőbb bolygókon, aztán pl. a Napról, Holdról… villám, eső stb formájában visszatér a Földre és először növény lesz belőle, aztán később ember. Itt újabb kérdések merültek fel bennem.
Az egyik, hogy végül is milyen a leges-legelső létforma amit a lélek elfoglal? Mi határozza meg?

Mert ha minden lélek először ember, akkor mit ettek az első emberek a Földön? És vegyük az első teremtést, az első “HARD RESET” előtt, mikor még senki nem hozott magával előző életéből karmát, amikor 400 000 emberi faj teremtődik, és nem teremtődhet alacsonyabb létforma, mert ez az első teremtés. 
Ezért kicsit elfogadhatóbb a növényi kezdet. Viszont egyik videódban (6.5.2018) említed, hogy a növények és állatok nem teremtenek karmát, csak leróják előző életükben felhalmozott jó és gonosz tetteik hatásait. 

Talán ha a lélek először felsőbb bolygókon születik mint emberi faj, ahol nem anyagi taplálékot fogyasztanak, és ott karmája miatt következő születésekor a Földre kerül, akkor érthető, hogyan teremtődhet egyszerre  8 400 000 élőlényi faj.  
Helyes ez a következtetésem, vagy nem igazán?

A második, hogy miért is jön Isten mellől a lélek az alacsonyabb bolygókra, ha lélek szinten nincsenek vágyai és így karmát sem teremt magának? Vagy vannak vágyai és ezért kerül alacsonyabb bolygókra, hogy itt hosszú sorozatos újjászületéseken keresztül megtanulja “hol a helye” és az odaadó szolgálat (Bhakti) révén visszakerülhet Isten mellé?

Sútrában azt is írják, hogy a lelkek különbözősége miatt, talán ez nem is jó szó, inkább, hogy a lelkek egyénisége miatt más és más vágyak alakulnak ki bennük és így karmát “teremtenek” maguknak. Viszont akkor ez esetben a karma nem kezdet nélküli, hanem időben behatárolható?