Dr. Tasi István: “Hogyan kerülheti el az emberiség a civilizáció összeomlását? Az emberiség választás előtt áll: vagy elkezdünk a fenntarthatóságra törekedni, vagy előbb-utóbb a természet kényszerít rá minket. De ha nem vagyunk felkészültek, akkor ez az átmenet ökológiai és humanitárius katasztrófákkal járhat. Az önfenntartásra való törekvés ezért létkérdés az emberiség számára.
Jelenleg rengeteg erőforrást pazarolunk el szükségtelen termékek előállítására és fogyasztására. A technikai fejlődés és a városiasodás miatt sokféleképpen károsítjuk a természetet. Például csökken a Föld ivóvízkészlete; rengeteg kezelhetetlen hulladékot termelünk; erős a légszennyezés, a termőtalajok kimerülnek. Az emlős-, madár és kétéltű fajok 10-30%-át fenyegeti a kihalás veszélye. Az ökoszisztémák sérülése hozzájárul a szegénységhez, az egyenlőtlenséghez, az éhezéshez, az egészségügyi állapotok romlásához és a társadalmi konfliktusokhoz. Ráadásul az emberiség energiafelhasználása folyamatosan nő, aminek alapját még mindig a kőolaj jelenti, ami viszont pár évtizeden belül el fog fogyni. A környezetbarát megoldások pedig – például a napelemek és a szélkerekek – önmagukban, a termelés és a fogyasztás csökkentése nélkül, nem képesek megoldani az ökológiai fenntarthatóságot.
A környezetvédelemmel és ökológiával foglalkozó szakemberek szerint a valódi megoldás a társadalmi struktúrák átalakításában rejlik. Az emberiség békés fennmaradása, vagyis a globális önellátás érdekében jó lenne olyan önfenntartó közösségek hálózatát létrehozni, amelyek képesek gondoskodni a saját szükségleteik legjaváról, és úgy működnek együtt, mint egy testben a sejtek.
A fenntarthatóság érdekében az egyes embereknek és a politikai vezetésnek is változtatnia kell a gondolkodásán, és hathatós lépéseket kell tennie. A világ vezetői jelenleg nem kezelik kellő hatékonysággal az elhatalmasodó problémákat. Ezért az emberiség viselkedése olyan valakire hasonlít, aki maga alatt vágja azt a faágat, amin ül.
A Krisna-hívők jelmondata az „egyszerű élet, emelkedett gondolkodás”. Az „egyszerű élet” erkölcsös és mértékletes életet jelent. Az „emelkedett gondolkodás” pedig arra utal, hogy az élet végső céljának elérésére törekszünk.
Az ősi indiai védikus írások útmutatása szerint a világegyetemen belül minden élő és élettelen a Legfelsőbb Úr tulajdona. Ezért az embernek csak annyit szabad elvennie a természetből, amennyit feltétlenül szükséges.
A védikus tanítások – és más vallások szentírásai szerint is – egy teremtett világban élünk. A természet működésének pedig megvannak a belső törvényszerűségei. Ha az emberek összhangban cselekednek ezekkel a törvényekkel, akkor békében élhetnek egymással és a környezetükkel. Ha viszont figyelmen kívül hagyják e törvényeket, és például túlságosan kizsákmányolják a természetet, akkor előbb-utóbb szenvedésekkel találkoznak. Ezért a saját érdekünk, hogy megértsük a teremtett világot működtető isteni törvényeket és harmóniában éljünk velük. A vallásos élet automatikusan elősegíti a természettel való összhang megtalálását és az egyszerű életet.
A védikus szentírások azt tanácsolják, hogy földlakóként egyszerű módon teremtsük elő az élethez szükséges javakat, például a táplálékot, a használati eszközöket és az energiát. A legfontosabb életszükségletünk az élelem, ezt pedig természetközeli módon, a földet művelve termelhetjük meg. Ezért Sríla Prabhupáda – a védikus bölcsesség legnagyobb modernkori tanítója – gyakran kérte a követőitől, hogy hozzanak létre farmközösségeket, és mutassanak példát ezzel az önfenntartó életre. Vagyis ugyanazt tanácsolta, amit ma a témában legjártasabb szakemberek: a békés továbbélés érdekében az emberiség nagyobb részének nem zsúfolt nagyvárosokban, hanem faluközösségekben kellene élnie.
A magyar Krisna-hívők Somogyvámoson, Krisna-völgy néven működtetnek egy ilyen békés farmközösséget, amit évente több tízezer ember látogat meg. Bár még Krisna-völgy sem teljesen önellátó, az eddigi eredmények ígéretesek. A közösség tagjai számos zöldségből és gabonaféléből már megtermelik a számukra szükséges mennyiséget; kutak is biztosítják a víz szükségletüket; a földeket részben ökörerővel művelik, és elkészültek az első saját szövésű ruhák. Krisna-völgy példája azt is mutatja, hogy a fenntartható életmód nem jelent önsanyargatást. Ha nem lenne súlyosan egyenlőtlen a javak elosztása, akkor az önfenntartás elveit követve minden ember békésen, kényelmesen élhetne a Földön.