Czere Krisztina első évfolyamos teológia szakos hallgató szitárjátéka. Felkészítője és egyben mestere Tóth Szabolcs, aki az Imdad Khani Gharana képviselője és Pandit Rajeev Janardan első nem-indiai származású magántanítványa.
A szitár egy indiai húros hangszer, 6 fő és 12 rezonánshúrral. Két változatát különböztetjük meg: az egyik a Vilayat Khan féle, a másik a Ravi Shankar féle. A kettő közötti különbség már messziről szembe tűnik, ugyanis míg a Vilayat Khan féle szitáron egy darab vínaszerű rezonátor található (melynek anyaga a speciálisan erre a célra termesztett tök), addig a Ravi Shankar féle szitárnak egy plusz hangdoboz helyezkedik el a nyakán.
A Śrīmad-Bhāgavatam egyik versében ezt olvashatjuk Nárada Munitól:
„Így vándorlok, állandóan az Úr dicsőségének transzcendentális üzenetét énekelve. A transzcendentális hangú vīṇān játszom, melyet az Úr Kṛṣṇa adott nekem.” (ŚBh.1.6.32.)
Śrīla Prabhupāda a vershez fűzött magyarázatában kifejti, hogy ez a hangszer azonos az Úr Śrī Kṛṣṇával és Nāradával. Ritka lehetőség az anyagi világban ilyen közel kerülni a Legfelsőbb Úrhoz. Az indiai zeneművészet hangértékei ekképpen megszólaltatva transzcendentálisak, a hangszer keltette vibráció nem anyagi.
Az indiai klasszikus zene előadási műfaját rágának nevezik, ami nem egy konkrét darab, hanem egyfajta kifejezési rendszer. A bhairavi nevű rága egyik íze a bhakti és az összes hangérték szerepel benne. Fogadjátok sok szeretettel!