Dhritarástra tudta, hogy hibát követ el, amikor fiának, Durjódhanának engedte, hogy az erényes Pándavák ellen szövetkezzen. Gyenge és érzelmileg túlságosan elfogult volt ahhoz, hogy igazságos legyen. Világos volt számára, hogy egyenlő módon kellene bánnia saját, és testvére, Pándu fiaival, mégis képtelen volt rá, ami miatt erős bűntudatot érzett, és folyamatosan vívódott önmagában álmatlan éjszakáin. Ezen belső feszültségét, amelyet kognitív disszonanciának is ismernek, azzal tudta csökkenteni, hogy a felelősséget hárítva a sorsot hibáztatta a történtekért, és mindazokért a dolgokért, amik akkor még meg sem történtek.
Előfordult-e már az életünk során, hogy tudtuk, hogy valamit meg kellene tennünk, vagy nem szabadna megtennünk, de gyengék voltunk ahhoz, hogy a helyes úton járjunk? Belső szégyenünk, bűntudatunk csillapítására kerestünk-e valamilyen racionálisnak tűnő magyarázatot, amely levette a vállunkról a felelősséget, mintha nem is mi lennénk a hibásak?
Az egyéni lélek felelőssége saját sorsának alakulásáért megkérdőjelezhetetlen, mégis néha másokat, a sorsot, a politikát vagy valami rajtunk kívülálló tényezőt hibáztatunk, ami látszólag felment bennünket, valójában azonban tehetetlenségbe taszít.
Miért és hogyan vállaljunk teljes felelősséget az életünkre?

Minden héten csütörtökön 18:00 órától Csillaghegyen, a Budapesti Haré Krisna Templomban élőben hallgathatóak az előadások, amelynek az eddigi részeit online itt megtekinthetitek: