Üdvözletem

Tegnap éjjel egy fontos gondolatmenetem volt amire valamiféle válaszra jutottam, de feltenném itt is a kérdést.
Alapfeltevés, hogy a lélek vagy szellem vagyis a személy fejlődése során először állati testben tölti az életeit, aztán ha elért egy bizonyos szintet akkor kerülhet emberi testbe, aztán számtalan emberi testben töltött élet után nem kell újraszületnie.

Megfigyeltem, hogy az emberekben nagyon sok gonoszság van ami az állatokban nincs.Már kisgyerek korban bántják egymást az embergyerekek sőt az állatokat is bántják. Ha fájdalmat okoznak egy kis állatnak az örömmel tölti el a kisgyerekek 95%-át. Sőt tovább megyek a másik kisgyereket is bántják ezért felügyelni kell őket. Ez később sem változik felnőtt korban is jelen van ez a szadizmus az emberekben. Bántani és fájdalmat akarnak okozni a másiknak és rosszat csinálni. Ez valamiféle mámorral tölti el őket. Munkahelyeken a beosztottal szadista hajlamaikat élik ki a vezetők, a szomszédok jelentgetik egymást és az ember elpusztítja a környezetét is ezzel saját élőhelyét. Ez lenne a megkülönböztető emberi értelem? Az állatoknál nem tapasztaltam ezt a szadista hajlamot ami minden emberben van kisebb nagyobb mennyiségben.

Ha az állatban nincs meg ez és ő egy alacsonyabb fejlettségű létforma akkor hogyan lehet az, hogy egy óriási visszalépés történik a lélek fejlődésében amikor eléri az emberi létformához való fejlettségi szintet?