IX. LÉTKÉRDÉS KONFERENCIA
DHARMA – „Mért legyek én tisztességes?”

Jeney Rita (Amritánanda Déví Dászí): régész, indológus, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola (www.bhf.hu) adjunktusa.

IGAZMONDÁS

„A szatjam, az igazmondás azt jelenti, hogy a tényeket mások érdekében változatlanul kell közölnünk, s nem szabad eltorzítanunk.”
(Srímad-Bhágavatam 1.17.25, magyarázat)

Jeney Rita (Amritánanda Déví Dászí), a BHF adjunktusa a dharma 4 pillére közül az igazmondásról beszélt. Mondanivalóját számos védikus szentírásból vett, és a magyar irodalom néhány jeles képviselőjétől származó idézettel színesítette, támasztotta alá. Jelen korunkban, a kali-jugában (vaskorban) a dharmát szimbolizáló bika négy lába közül már csak az igazmondás maradt meg, s az idő előrehaladtával ez is eltűnik majd. Mégis, akkor miért van szükség igazmondásra? – vetette fel a kérdést az előadó. A prezentáció során először a hazugság kérdéskörét jártuk körbe. Amritánanda Déví Dászí definiálta a fogalmat, majd a pszichológia területére kalandozva rávilágított arra, hogy a hazugság voltaképpen az agy fejlődésének természetes velejárója. Szó esett a hazugságok fajtáiról, erkölcsi megítélésről, skálájáról, illetve motiváció szerinti csoportosításáról is. Ezt követően az előadó megválaszolta azt a nagyon fontos kérdést is, hogyha a hazugságra való hajlamunk természetes fejlődés eredménye, akkor mégis „mi a baj a hazugsággal”, miért rossz a hazugság. Ezt követően a védikus irodalom alapján vizsgálta tovább a kérdést, megjegyezve, hogy a szentírások sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek az igazmondásra, vagyis elsősorban a kérdés pozitív oldalával foglalkoznak. Az igazmondásra (szatjam) mindenképpen törekedni kell, mind egymással, mind önmagunkkal szemben. Ennek pedig az a leghatékonyabb eszköze, ha folyamatosan emlékeztetve vagyunk az erkölcsi elvekre, vagyis például naponta olvassuk a szentírásokat.