Miért van az, hogy bizonyos helyeken való ottlét után nyugtalanabbnak, szétszórtabbnak érezzük magunkat, míg más helyek békét és emelkedettség érzést hagynak bennünk?

A modern ember rengeteg időt tölt olyan környezetben, amely folyamatosan a figyelméért, vágyaiért és energiájáért harcol. Budapest belvárosában egy óra séta alatt akarva-akaratlanul több, mint ezer hirdetés néz velünk szembe, és akkor még be sem tettük a lábunkat egy bevásárlóközpontba…

Amíg feltételekhez kötött lélekként élünk az anyagi világban, addig a környezet elkerülhetetlenül hatással lesz ránk, formálja tudatunkat. A tudat képlékeny; nagy mértékben függ attól, hogy milyen helyeken fordulunk meg rendszeresen, kiknek a társaságát keressük, és milyen benyomások érnek bennünket nap mint nap.

A védikus kultúrában ezért volt központi szerepe a zarándoklatnak és a szent helyek látogatásának.

Miért hagyta el otthonát Vidura, amikor személyesen is ismerte Krisnát, aki Hasztinápurában járva az ő házában szállt meg, szent hellyé téve azt?
Miért jártak a nagy szentek újra és újra templomokba és szent helyekre?
Valóban csak „szobrok” a múrtik, vagy sokkal több történik, mint amit az anyagi szem érzékelni képes?

Az előadássorozat eddigi részeit online itt megtekinthetitek