Mi lenne, ha valaki pontosan tudná, mire gondolunk? Nemcsak azt, amit kimondunk. Nemcsak azt, amit teszünk, hanem azt is, amit a szívünk mélyén igazán szeretnénk.
A Bhágavatam szerint van Valaki, aki pontosan így lát minket. Nem kívülről figyel, hanem belülről kíséri az életünket.

Brahmá így szól az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez: „Óh, Istenség Személyisége! Legfelsőbb irányítóként mindenki szívében jelen vagy, ezért felsőbbrendű intelligenciád révén tudatában vagy minden törekvésüknek, s ebben semmi nem jelenthet akadályt Számodra.” (SBh. 2.9.25)

Ez azt jelenti, hogy Isten nemcsak a világ irányítója, hanem a szívünk tanúja is. Nemcsak a tetteinket látja, hanem a mögöttük rejlő szándékot is. Azaz a lelki élet nem egy külső vallásgyakorlat, hanem egy belső kapcsolat.

Valóban nem kell megjátszanunk a lelki életet, hogy jobbnak tűnjünk, mint amilyenek vagyunk?
Tényleg nem kell tökéletesnek látszanunk, miközben a tökéletesség felé haladunk?
Lehetséges, hogy Kṛiṣṇa igazán az őszinte törekvést nézi?
És valóban semmi sem akadályozhatja meg abban Istent, hogy segítsen bennünket?

Az előadássorozat eddigi részeit online itt megtekinthetitek