Ahogyan minden lelki út közül a bhakti-jóga az, amely magában foglalja a többi folyamat lényegét, és a legmagasabb eredménnyel ajándékoz meg egy lelki gyakorlót, úgy a szentírások között a Śrīmad-Bhāgavatam az a mű, amely a védikus irodalom csúcspontja, valódi summum bonuma. Olyan írás, amely képes az emberi élet legmagasabb tökéletességéhez elvezetni az őszinte olvasót.
A Bhāgavatamot legelőször maga Kṛṣṇa mondta el Brahmānak négy tömör, sűrített versben – az úgynevezett paribhāṣā-szútrákban. Ez a négy vers, a Második Ének kilencedik fejezetéből, a tizennyolcezer versből álló mű szíve és tengelye, amely köré az egész tanítás felépül.
Mielőtt ezek az esszenciális, koncentrált tudást hordozó versek elhangzanának, Parīkṣit Mahārāja a Śrīmad-Bhāgavatamot dicsőíti. Ezzel arra hívja fel figyelmünket, hogy milyen áldások és átalakító erők szabadulhatnak fel az életünkben, ha nem csupán olvassuk, nem is csak tanulmányozzuk ezt az írást, hanem valóban elmerülünk benne – hagyjuk, hogy áthassa gondolkodásunkat, és véghezvigye bennünk azt a belső transzformációt, amelyre hivatott.
Időről időre szükségünk van arra, hogy halljunk a Bhāgavatam dicsőségéről. Ez segít abban, hogy a rohanó világ forgatagában is képesek legyünk értékelni, és a megfelelő figyelmet és időt szentelni neki életünkben.

Az előadássorozat eddigi részeit online itt megtekinthetitek