Gondolkodtál már azon, miért változol meg bizonyos emberek társaságában?
Miért van az, hogy egyes találkozások után feltöltődve, mások után pedig kimerülten, nehéz szívvel indulsz haza?
Miért kezdünk el másként beszélni, gondolkodni, sőt más dolgokra vágyni pusztán attól, hogy sok időt töltünk bizonyos emberekkel?

Az ember társas lény – az életünket kapcsolati térben éljük. Gyakran hisszük azt, hogy bennünket nem befolyásolnak mások, hogy „megmaradunk önmagunknak”. Ez azonban az egyik legnagyobb illúzió. Nem kell feltétlenül egyetértenünk valamivel ahhoz, hogy az hatással legyen ránk – elég, ha beengedjük az életünkbe.

A társaság, a baráti kör, amelyet tudatosan vagy tudattalanul magunk köré építünk, folyamatosan formál bennünket. Vágyakat ébreszt, irányokat jelöl ki, és végső soron meghatározza, merre halad az életünk. A valódi kérdés tehát nem az, hogy hatással vannak-e ránk mások, hanem az, hogy milyen irányba szeretnénk haladni, és kiket választunk útitársul ezen az úton.

A Srímad-Bhágavatamban Sukadéva Gószvámí Pariksit Mahárádzsának beszél arról, hogy aki az élet valódi beteljesülésére vágyik – a tudatosság bármely szintjén is álljon –, annak kinek a társaságát érdemes tudatosan keresnie, és mi az, ami valóban felemeli az embert.

Az előadássorozat eddigi részeit online itt megtekinthetitek: