A Kali júgában a legszerencsésebbek az árral szemben úsznak. Megkapták az ehhez szükséges intelligenciát és tudást. Nem jobbak más lelkeknél, csak nagyon szerencsések. Nincsenek arra kényszerítve, hogy a tömeggel hömpölyögjenek a fogyasztói társadalom által megszabott irányba, délibáb szerű célokat üldözve. Lehetőségük van tökéletesíteni életüket.
Tízévesen Misi bácsi, az akkor irodalomtanárom, elvitte az osztályomat megnézni a „Baraka – világok arca” című filmet a kecskeméti művész moziba. A filmet 24 országban forgatták, a legkülönfélébb kultúrákat, tájakat, vallásokat és természeti jelenségeket mutatja be. Lenyűgöző időlassítások és idősűrítések segítségével párhuzamot von az emberi tevékenység és a természet örök ritmusai között. Kiemelt szerepet kapnak a szakrális helyek, ősi rituálék és spirituális gyakorlatok a világ minden tájáról, amellyel kontrasztba állítva megjeleníti a modern nagyvárosok rohanását, a gyárak monotóniáját és az emberi élet gépiessé válását, hiábavalóságát. Van benne egy rész, ahol a húsgyárban, a gyártósoron rohanó virslik vannak összemosva egy metró állomás mozgólépcsőin közlekedő emberekkel. Akkor 10 évesen, még nem értettem, mégis megfogott. A Baraka idővel egyik kedvenc filmemmé vált.
Sukadéva Gószvámi Pariksit Mahárádzsát tanítva beszél arról, hogy a Kali korban a társadalom tömege által képviselt célokat, életszemléletet tüzetesen meg kell vizsgálni, és az önmegvalósítás érdekében érdemes akár azt is felvállalni, hogy életünket teljesen eltérő irányba kormányozzuk. Árral szembe úszni sohasem könnyű, de legalább van értelme.

Az előadássorozat eddigi részeit online itt megtekinthetitek: