A halál korunk egyik legnagyobb tabutémája. Napjaink társadalmai, a materializmus mindent átitató égisze alatt, nem képesek megfelelő magyarázattal szolgálni arra, hogy mi történik valakivel teste elhagyása után.
Jobb nem beszélni róla! Ne is engedjük, hogy ilyen témák megérintsék a tudatunkat, inkább vegyük körbe magunkat a figyelmünk lekötésére alkalmas fehér zajjal, legyünk annyira elfoglaltak, hogy időnk se legyen foglalkozni ilyen dolgokkal. Éljünk csak a mának, élvezzük az életet, amíg lehet!
De biztosak lehetünk benne, hogy tényleg ez a legjobb megoldás? Nem gondolni arra, ami tagadhatatlanul elkerülhetetlen? Nem venni tudomást arról, ami ránk vár, ha a testünk már elhasználódott?
Judhistira Mahárádzsát egyszer próbatétel elé állították, 100 kérdésre kellett helyesen válaszolnia. A végső és egyben utolsó, legnagyobb nyereményt rejtő kérdés így hangzott: Mi a legcsodálatosabb dolog a világon? – A válasz elgondolkodtató: „Nap, mint nap, élőlények milliói távoznak a halál birodalmába, de azok akik itt maradnak, úgy gondolják, hogy velük ez soha sem fog megtörténni.”
Megdöbbentő, mennyien élik le életüket a létezés valódi céljának keresése nélkül.
A Srímad-Bhágavatamban egy lebilincselő történet részeseivé válhatunk. Beülhetünk a Gangesz partján összesereglett bölcsek közé, hogy meghallgassuk Sukadéva Goszvámít, aki hét napon keresztül tanította Pariksit Mahárádzsát az élet tökéletességének elérése. A király a következő egyszerű kérdéssel fordult a szenthez: „Te vagy a nagy szentek és bhakták lelki tanítómestere, ezért könyörgöm, mutasd meg a tökéletesség útját mindenkinek, leginkább pedig annak, aki halálára készül!” (SBh.1.19.37.)
Beszélgetésüknél nincs érdekfeszítőbb párbeszéd a világon, ha megértjük, hogy igazából a mi életünkről, rólunk szól. Nekünk is el fog jönni az a pillanat, amikor mindent el kell engednünk, a mostani testünket is beleértve.

Az előadássorozat eddigi részeit online itt megtekinthetitek: