Egy hagyományos istenérv animációs, aktualizált feldogozása. (A videó forrása: reasonablefaith.org.)
Szöveg:
Létezik-e Isten? Vagy csak az anyagi univerzum volt, van és lesz?A kozmológiai érv az egyik lehetőség, hogy választ találjunk e kérdésre.
Az érv így szól:
Bárminek, ami elkezd létezni, van oka.
Az univerzum elkezdett létezni.
Ebből kifolyólag az univerzumnak van oka.
Igaz-e az első előtétel? Fontoljuk meg… Abban hinni, hogy valami csak úgy magától elkezd létezni, meredekebb dolog, mint egy bűvészmutatványt elhinni. Hisz a mutatványhoz legalább egy cilinder és egy bűvész rendelkezésre áll. Ha pedig valami létrejöhetne a semmiből, akkor miért nem látjuk, hogy ez rendszeresen megtörténik? Nem… Mindennapi tapasztalataink és a tudományos bizonyítékok igazolják első előtételünket – ha valami létezni kezd, akkor annak lennie kell valamilyen okának.
De mi a helyzet a második előtételünkkel? Elkezdődött valamikor működni az univerzum, vagy mindig létezett? Az ateisták általában azt mondják, hogy az univerzum örökké itt volt. „Az univerzum egyszerűen csak itt van, és kész.”
Elsőként gondoljunk a termodinamika második főtételére. Ez elárulja, hogy az univerzumban fokozatosan csökken a felhasználható energia… És éppen ez a lényeg. Ha az univerzum mindig létezett volna, akkor mostanára már kifogyott volna a felhasználható energiából. A második főtétel olyan univerzumot sugall, amelynek konkrét kezdete volt. Ezt jónéhány további tudományos felfedezés is alátámasztja.
1915-ben Albert Einstein előállt az általános relativitás elméletével. Ez tette lehetővé számunkra először, hogy jelentőségteljesen beszéljünk az univerzum történelméről. Ezt követően Alexander Friedmann és Georges Lemaître, akik Einstein egyenleteit használták, előre jelezték, hogy az univerzum tágul. Aztán 1929-ben Edwin Hubble megmérte a távoli galaxisok fényének vöröseltolódását. Ez a tapasztalati bizonyíték megerősítette, hogy az univerzum nem csupán tágul, hanem a véges múltban, egy pontból jött létre. Ez rendkívül jelentős felfedezés volt – szinte meghaladja a képzeletünket.
Azonban nem mindenkinek tetszett a véges univerzum gondolata. Nem sok idő telt el, és alternatív modellek jelentek meg a színen. Azonban az idők során ezek a modellek egytől egyig elbuktak. Nemrégiben három vezető kozmológus, Arvind Borde, Alan Guth és Alexander Vilenkin bebizonyították, hogy „bármilyen univerzum, amely többé-kevésbé folyamatosan tágult a története során, nem lehet örök a múltban, hanem abszolút kezdettel kell rendelkeznie. Ez még a multiverzumra is vonatkozik, ha egyáltalán létezik ilyen dolog. Ez pedig azt jelenti, hogy a tudósok „nem bújhatnak többé a múltban örökké létezett univerzum mögé. Nincs menekvés, szembe kell nézniük a kozmikus kezdet problémájával.”
Minden szóbajövő modellnek tartalmaznia kell a kezdetet, akárcsak a hagyományos modellnek. Nagyon valószínű tehát, hogy az érvünk mindkét előtétele igaz. Ez pedig azt jelenti, hogy a következtetés is helyes: az univerzum létrejöttének volt oka. Mivel pedig az univerzum nem hozhatta létre saját magát, valami olyannak kellett előidéznie, ami túl van a tér-idő univerzumon.
Vagyis kiterjedés nélkülinek, időtlennek, anyagtalannak, ok nélkülinek és elképzelhetetlenül erőteljesnek. Olyasminek, mint… Isten.
A kozmológiai érv megmutatja, hogy valójában nagyon ésszerű abban hinnünk, hogy Isten létezik.