…ha teljesen az Úr akaratára bízzuk magunkat, amely a legjobb életforma.

„Aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el.” (BG. 16.23.)
Ha szeretnénk elérni a legvégső célt, akkor nélkülözhetetlen, hogy megfelelő tudással rendelkezzünk arról, hogyan kell helyesen élni ebben a világban, ami a legkedvezőbb a lelki fejlődés számára. Tudnunk kell „boldogulni”. El kell tudnunk igazodni az anyagi világban, meg kell tanulnunk elégedettnek és boldognak lenni, mindezt úgy, hogy az életünk nem az evilági kényelem fokozására irányul, hanem arra, hogyan tudjuk magunk mögött hagyni az anyagi világot, és miként térünk vissza Istenhez. A Mahábhárata megtanít bennünket arra, hogyan éljünk ebben a világban, a Srímad-Bhágavatam pedig megtanít bennünket a legmagasabb cél elérésének művészetére.
Hogyan lehet Őket olyan módon megközelíteni, hogy a legtöbbet kaphassuk Tőlük a lelki fejlődésünk érdekében.
Habár a jövő héttől már a Srímad-Bhágavatam történeteivel folytatjuk, a Pándavákról semmiképp sem fogunk megfeledkezni.
„A Pándava család tagjai mind a családi élet mahátmái voltak. A Bhagavad-gítá tanítása és minden Purána, legfőképp a Bhágavata Purána elkerülhetetlenül kapcsolódik a Pándava mahátmák történetéhez. Az Úr távollétében úgy érezték magukat, akár a partra vetett hal.” (SBh.1.8.37.magyarázat)

Szerdán 18:00 órától Csillaghegyen, a Budapesti Haré Krisna Templomban élőben hallgathatóak az előadások, amelynek az eddigi részeit online itt megtekinthetitek: