*** Előadó: Dr. Tasi István (Ísvara Krisna Dásza) ***
Tudtad, hogy mielőtt emberként megszülettél, már legalább nyolcmilliószor éltél növényi és állati testekben? Az alábbi videóból megértheted, hogyan zajlik a reinkarnáció – emberi szemmel láthatatlan – körforgása. Emellett azt élőlények eredetének magyarázatával is megismerkedhetsz, úgy, ahogy azt a védikus irodalom tanítja. Az élet és a fajok eredete az egyik legfontosabb kérdés, hiszen az eredetről vallott felfogásunk erősen befolyásolja az életcélunkat, erkölcseinket és az életmódunkat is.
A világ legcsodálatosabb jelenségei az élőlények: az egysejtűek, a zöldellő növények, a hatlábú rovarok, az áramvonalas halak, a ragyogó bőrű kétéltűek és hüllők, a kecses testű madarak, a szárazföldi és vízi emlősök – valamint a legkülönlegesebb földi lény: az ember. A sokmilliónyi faj lenyűgöző formái és tulajdonságai felvetik a nagy kérdést: honnan származnak az élővilág lényei? Ha meg akarjuk érteni a földi élet eredetét, akkor egyrészt azt kell megvizsgálnunk, hogy honnan származnak a lelkek, másrészt pedig azt, hogy honnan vannak az őket hordozó testek.
Mi az élet maga? Vajon mi okozza az életet, mi különbözteti meg az élőket az élettelenektől? A védikus tanítások határozott különbséget tesznek a test és a testet mozgató tudatos önvaló, vagyis az örök lélek között. Az élet forrása az önvaló, az örökkévaló lélek, amely anyagtalan, természetfeletti és mindig tudatos. A test pedig csupán egy anyagi elemekből felépülő biológiai jármű, amelyet a lélek mozgat.
Honnan származnak ezek a lelkek, akiket szanszkrit nyelven jiváknak neveznek? A Bhagavad-gítában az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Srí Krisna ezt mondja: “az élőlények az én örökkévaló, parányi részeim”. Az apró lelki élőlények úgy állnak kapcsolatban Istennel, ahogy a szikrák származnak a tűzből. A tűz hatalmas, a szikrák pedig parányiak – vagyis a méretük különbözik, ám a minőségük azonos. Tehát mi magunk is transzcendentális lények vagyunk, akárcsak Isten. Ám míg az Ő képességei határtalonok, a mieink korlátozottak.
Napjainkban a tudósok jelentős része azt feltételezi, hogy az élet a kémiai elemek spontán kombinációjaként jött létre a Földön. Úgy gondolják, hogy az élet nem más, mint a kémiai elemek és molekulák bonyolult elrendeződése. A védikus megközelítés szerint azonban az élet nem lehet laboratóriumban létrehozni – minden bizonnyal azért nem, mert az élet forrása, a lélek valójában anyagtalan. Ahogy alumíniumból nem lehet aranyaórát készíteni, úgy az anyagból sem keletkezhet élet.
Az élő szikrák, a jívák tehát a Legfelsőbb Élettől, Istentől származnak. De hogyan kerülnek ezek a lelkek az anyagi világba? Amikor a parányi jívák ide akarnak jönni, akkor egy testet kell magukra ölteniük – éppen úgy, mint egy nehézbúvárnak, aki egy felszerelést vesz fel, hogy a víz mélyére tudjon merülni.
Mi földlakók mindannyian örök lelkek vagyunk, beleértve az állati és a növényi testben élő jívákat is. A lelkek úgy mozgatják a testüket, ahogy a sofőrök irányítják az autójukat. Bár magát a lelket nem látjuk, a tudatosság és az életjelenségek jelzik számunkra, hogy a lélek jelen van egy testben. Amikor pedig az életet adó, tudatos lélek eltávozik, akkor a fizikai test halottá válik.
A lélek nyolcmillió négyszázezer különféle biológiai formában – növényi, állati vagy emberi testben – élhet az anyagi világban. De vajon hogyan jelentek meg a Földön ezek a különböző formák? Honnan származnak a változatos kinézetű biológiai gépezetek? A világ vallásai egyöntetűen egy isteni szándék eredményének tekintik az élet formáinak megjelenését. Jó tudni, hogy a világ minden szentírása közül az indiai védikus írások írják le legrészletesebben, hogy mikor, miért és hogyan is teremtette Isten a különböző fajokat.
A biológiai organizmusok jellegzetességeit – a baktériumoktól kezdve a hatalmas bálnákig – maga a Legfelsőbb Személy gondolta ki. Az élet formái tehát intelligens tervezés eredményei. Vagyis a teremtmények csodás tulajdonságai egy isteni lény művészi érzékéről és fantasztikus értelmi képességeiről tanúskodnak. A Legfelsőbb által kitalált életformák kész formájukban nyilvánultak meg az anyagi világban egy többlépcsős, az univerzumban fentről lefelé haladó teremtési folyamat révén. A teremtés nem csupán egyszeri esemény: hatalmas világkorszakonként az univerzum bolygói újra és újra benépesülnek – vagyis nem csak a Földön, hanem az univerzum más bolygóin is laknak élőlények.
A lelkek csak az adott fajra jellemző élethossz idejéig tartózkodnak egy-egy növényi vagy állati testben. A halál pillanatában elhagyják a testüket és egy következő, magasabb szerveződésű élőlény testét öltik magukra. Így lépkednek a lelkek felfelé a transzmigráció folyamatában. Nyolcmillió különböző formában születnek meg, mire elérik az emberi létformát.
A fajok formái tehát kezdettől adottak, a parányi lelkek pedig egyikből a másikba költöznek. Ezt a folyamatot nevezhetjük spirituális evolúciónak.
…