A kedvenc magyarországi madaram a gyurgyalag, ami egyébként löszfalakban él, oda váj lyukakat és ott is fészkel. Ez a kis madár egy elképesztő tulajdonsággal rendelkezik. Nagyon gyönyörű, színes kis állat egyébként, és rovarokkal táplálkozik. A rovarok között azonban másképp bánik a méhekkel és a darazsakkal, mint ahogy az összes többivel.
A legtöbb madár meg se érinti a méheket és a darazsakat, merthogy csípnek, és méreg van bennük.
“Ezek a gyurgyalagok nem bántják a méheket?
De, de. De megeszik a darazsat is meg mindent.”
A gyurgyalag viszont megeszi a méhet és a darazsat, de mikor elfogja,
akkor egy különös elbánásban részesíti ezt a szerencsétlen rovart,
ugyanis valamilyen kemény felülethez – egy faághoz, vagy valami máshoz – ütögeti, csapkodja, dörzsöli mindaddig, amíg a fullánkja és a mérge kikerül a darázsnak vagy a méhnek a testéből.
Azt hiszem, hogy ez egy elég elgondolkodtató jelenség. Azt is hozzá kell számítanunk ehhez, hogy a gyurgyalag bizonyos mértékű immunitással rendelkezik a méhnek a mérgével szemben. Hogyha valamennyi a testébe kerül, akkor még képes életben maradni, képes azt feldolgozni.
“És nem mérgezi meg őket? Mert ott van az a méreg fullánkjában.
Nem, nem.”
A nagy kérdés az, hogy honnan származik a gyurgyalagnak az a
képessége, hogy tudja, hogy a méheknek fullánkja van, és mérge van,
és mielőtt megenné őket, el kell ezt távolítani. Általános emberi ésszel gondolkodva azt mondanánk, hogy hát biztos megtanulta valamikor,
volt egy találékony őse a gyurgyalagnak és azóta egymást tanítják,
vagy a szüleiktől tanulják el.
A valóság azonban nem ez. Végeztek kísérleteket olyan gyurgyalag fiókával, akit a szüleitől és a fajtársaitól elkülönítve neveltek, és arra voltak kíváncsiak, hogy amikor ez a gyurgyalag először találkozik egy méhecskével, akkor vajon hogy fog viselkedni. És az érdekes dolog az volt,
hogy a gyurgyalag rögtön tudta, hogy mit kell csinálni a méhvel.
Rögtön ahogy elkapta, ugyanúgy elkezdte csapkodni, ütögetni,
dörzsölni ugyanúgy, ahogy az összes többi gyurgyalag teszi ezt
a természetben. Egy kicsit tanulnia kellett, csiszolnia kellett ezt a mozgásformát, de alapvetően az egész dolgot teljesen
összehangolt formában tudta. Ebből a kísérletből kiderül,
hogy a gyurgyalag örökli ezt a képességet, a génjeibe, az elméjébe van írva,
mint egy program, hogy így kell viselkednie.
A kérdés az, hogy kerül a gyurgyalagba ez az ösztön, honnan van a program. Hogyha megfigyeljük, akkor ez az ösztön több elemből áll,
meglehetősen összetett. Egyrészt a gyurgyalagok bizonyos képességekkel rendelkeznek, hogy semlegesítsék a méhnek a mérgét, másrészt megkülönböztető képességgel kell rendelkeznie a gyurgyalagnak, tudnia kell, hogy ez a rovar egy szitakötő vagy egy légy, ezt csak úgy be lehet nyelni simán. Itt viszont van ez a fajta csíkos rovar, ezt viszont nagyon óvatosan a megfelelő eljárásban kell részesíteni először. Harmadrészt pedig ott van az az egész mozgásforma, aminek meglehetősen precíznek kell lenni, hogy a potrohát ütögesse ennek a rovarnak, hogy onnan eltávozzon minden méreg, amire szükség van.
Az én meggyőződésem az, hogy ez a képesség ez nem véletlen mutációk
vagy próbálkozások során alakult ki a természetben, mert ahhoz túlságosan összetett, túlságosan összehangolt és túlságosan sok
mindent feltételez, hogy azok együtt álljanak.
Mi az én magyarázatom? Azt hiszem, hogy van egy nagyon természetes és egyszerű magyarázat. Ha minden madár rendelkezne azzal a
képességgel, hogy megegye a méheket, akkor a méheknek nagyon gyorsan végük lenne. Ezért egy felsőbb értelem úgy rendezte a dolgot, úgy rendezte be az ökoszisztémát, hogy vannak specialisták.
“A többi madár az nem eszi meg?
Nem. De, a fecske is. A fecske is megeszi.”
Például a gyurgyalag vagy néhány fecskefaj is megeszi a méhet.
Ezeket a fajokat pedig felszerelte azzal a képességgel, hogy egyrészt ne hasson rájuk, vagy ne hasson rájuk súlyosan a méhnek vagy a
darázsnak a mérge. Másrészt pedig a gyurgyalag esetén olyan
viselkedésmintával ruházta föl, egy olyan ellenállhatatlan ösztönnel,
aminek révén a gyurgyalag eltávolítja a méhnek a fullánkját. Ez azt jelenti,
hogy tulajdonképpen nem a gyurgyalag okos, nem ő jött rá erre, vagy nem ő tudja. Ő Tulajdonképpen nem is tudja, hogy mit csinál, nem is tudja,
hogy miért csinálja. Van egy felsőbb gondoskodó értelem,
egy szuperintelligencia, ami egyszerűen így gondoskodik róla.
Ilyen ösztönprogrammal látta el annak érdekében, hogy a gyurgyalag életben tudjon maradni és tudjon szaporodni.