A rágógumi a polcokon szép, színes, különböző formájú. Amikor a szánkba vesszük, akkor nagyon élvezetes. De eltelik egy fél óra, és mi lesz belőle? Egy gusztustalan gumidarab, amit már senki nem akar a szájába venni.
Az anyagi élvezeteknek ez a természetünk. Ugyanakkor, amikor valaki hozzászokik ehhez, akkor kialakul egy függőség. Ezt szoktuk meg, és ezt csinálják körülöttünk mások.
És ezt mondják a reklámok. Görgeti valaki a hírfolyamát, akkor ott jönnek fel egymás után a reklámok, és mindegyik ezt mondja. “Szerezd meg azt!” “Kóstold meg ezt!” “Próbáld ki ezt!” “Dobd el a régit, vegyél újat, vegyél nagyobbat, vegyél szebbet, jobbat!”
Mindig az anyagi vágyainkat próbálják felkorbácsolni. És az elménk rákap erre, megszokja. Igen, lehet, hogy attól a múltkori kis váltáskától nem lettem boldog, de hogyha ezt az újfajta szemüveget megveszem, aminek ilyen nagyon csiribiri kinézete és formája van, majd akkor jó lesz. De valami anyagi legyen. Nem ez, nem ez, majd a következő. Majd a következő. Majd a következő.
Ez a fajta önközpontú viselkedés, törekvés ellentmond az univerzum törvényeinek. Mert nem mi vagyunk az univerzum közepe, nem minden értünk létezik, és amikor így gondolkodunk, akkor csak egy hedonista, önző embert csinálunk magunkból. Amikor pedig sok ember kezd el így viselkedni, akkor kialakul egy olyan világ, amiben ma élünk.